A legemlékezetesebb könyvlopást Libri-ügyként tartja számon a kultúrhistória.

A tettes teljes nevén: Guglielmo Icilio Timoleone Libri, conte Carucci della Somaia firenzei nemes volt. Matematikai zseniként alig húszévesen tanszéket kapott a pisai, később a párizsi egyetemen. Tudományos folyóiratot szerkesztett, a becsületrend lovagjává avatták, 1841-ben pedig kinevezték a francia könyvtárak kéziratgyűjteményeinek felügyelőjévé.

Ebbéli minőségében, szorgalmas kutatómunka mellett és eredményeként több ezer kéziratot ellopott, egy gyűjteményt pedig 8000 fontért adott el egy angol lordnak. A lopásokra csak évek múltán derült fény, de Librinek még épp elég ideje maradt, hogy gyűjteményét Angliába menekítse, ahol az eltulajdonított darabokat aukcióra bocsátotta.

A troyes-i könyvtárban, ahonnan Libri szemezgetett, két év múlva a könyvtárigazgató folytatta a fosztogatást. Auguste Harmand harminc éven keresztül dézsmálta a könyvtár anyagát, és amikor lebukott sem tudtak sok mindent rábizonyítani, mert a katalógus cédulákat megrágták az egerek.

Egy barcelonai könyvesboltost – aki a nagy kolostorfosztogatások idején a tarragonai kolostorból jött a városba – vádolták meg azzal, hogy könyvért öl. Az történt ugyanis, hogy a számára kedves könyvek eladása után, követte a vevőt és eltette láb alól, így szerezve vissza féltett ritkaságait. A vevőket gyakran úgy csalta vissza, hogy kitépett néhány lapot az eladásra kerülő könyvből, és amikor a gyanútlan vásárló visszajött reklamálni, minden további nélkül leszúrta. Mikor fény derült tettére, halálra ítélték.

Részlet Szénási Zsófia “Magyar Könyvgyűjtő”-ben megjelent cikkéből

Képek forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Guglielmo_Libri_Carucci_dalla_Sommaja