Verne Gyula ma már, száz évvel a halála után kevésbé olvasott szerző, mint volt a XX. század elején, amikor gyönyörű sorozatokban jelentek meg művei. Az akkori kiadásoknak ma is jó néhány gyűjtője van, a legteljesebb kollekció Schneller Károlyé.

Régi polgári otthonokban még ott sorakozott a polcon a piros Verne-sorozat. Vagy ha nem a piros, akkor a zöld, a kék vagy a legkorábbi, a barna kötésű, de ezek jóval ritkábbak voltak. Schneller Károlynak, a magyar kiadásokból legteljesebb gyűjteménnyel rendelkező “vernistának” természetesen mindegyik változatból megvan a teljes sor. És persze a füzetes és fűzött Franklin-kiadásokból, az Eisler, a Tolnai, a Magyar Kereskedelmi Közlöny és a Móra kiadásaiból is. Körülbelül ezer tétel. A szinte komplett magyar Verne-könyvtár. A hatalmas szám is mutatja, milyen erős volt a Verne-kultusz Magyarországon.

Az első fordítások az 1870-es években jelentek meg. A Franklin 1896-ban kezdte híres, ötvenhét kötetből álló piros sorozatát, s 1916-ig kiadta a fent említett színváltozatú sorokat, majd a két háború között újraindította bordóban. De ez utóbbi változat már kevesebb kötetből állt, igaz, tartalmazott négy olyan regényt is, amelyeket a korábbiak nem. Schneller Károly egy ehhez a sorozathoz tartozó ügynökpéldányt vesz ki a szekrényből. Kuriózum: hátsó fedőtáblája leporellószerűen szétnyitható, a terjesztő ezen mutatta meg a kötetek gerincét, ahogy majd a könyvespolcon látható lesz a sor.

Verne könyveinek sikeréhez nagyban hozzájárultak a rendkívül igényes könyvborítók és a szövegközi illusztrációk. És ezek a jellegzetességek a gyűjtők szempontjából is fontosak. A régi magyar Verne-borítók oly jól sikerültek, hogy néhány éve kiállítást is rendeztek belőlük az Eiffel-toronyban – meséli Schneller úr, de azt ma már a gyűjtők sem tudják, kik voltak azok a magyar grafikusok, akik megalkották e csodás fedélrajzokat.

Egy ilyen könyvtár mellett az ember nem lehet szimpla gyűjtő. Olyan ismerethalmaz öszszegződik a kezében, amelyet előbb-utóbb írásba kell fektetni. Ő maga például összeállította az első magyar Verne-bibliográfiát, amely mindössze hetven példányban jelent meg. Ezenkívül ő volt a lektora az 1987-ben kiadott, dr. Berencz János által szerkesztett Verne Kislexikonnak is. E remek segédkönyv publikálásában az Atticus Antikvárium is szerepet vállalt. Nem véletlenül: a kis, Asbóth utcai boltban dolgozik Schneller úr. Ha valaki régi Vernéket keres, náluk a polcokon biztosan találhat néhány tucatnyit.

Persze nem kell feltétlenül antikváriusnak lenni, hogy valaki szép gyűjteményre tegyen szert. A Schneller-féle hatalmas Verne-könyvtár húsz év munkájának eredménye. Hiába is kérdezünk azonban kalandokról, valamely ritka példány regénybe illő megtalálásáról. Kalandok nem voltak, az egészben csak a kitartás volt némileg vernei. A gyűjtemény pedig egy kamaszkori álom beteljesülése. Amilyenre mi is vágytunk annak idején. De valahogy sosem kezdtük el összeszedegetni, mert visszariasztott a kötetek ára, bármilyen szépek és régiek voltak is. A Franklin-kiadásokat húsz évvel ezelőtt sem adták olcsón. Egy-egy szebb klasszikus kötetért már akkor elkértek 150-400 forintot, ugyanakkor a Móra-kiadások 10-20 forintba kerültek. Ma az antikváriumok polcairól levéve 3000-10 000 forint között kaphatók a régi Vernék. Ritka a szép, megkímélt példány, hisz ezek a regények sokszor négy-öt generáció kezén koptak, rongyolódtak, átvészeltek két háborút, forradalmakat. Ha befut az antikváriumokba egy-egy szép darab, általában árverésre megy, ahol néha több tízezer forintra is feltornázzák az árát a gyűjtők.

A hazai Verne-vadászok egyébként nincsenek is olyan sokan. Az elszántabbak úgy harmincan lehetnek. Ismert tévés műsorkészítő, idegenvezető, egyetemi tanár. Tudnak egymásról, olykor megvitatnak maguk közt egy-egy kérdést, elbeszélgetnek valamely érdekesebb kötésváltozatról. Régebben valaki megpróbálta klubba szervezni őket, de nem sikerült. Magányos farkasok. Akár kedvenc írójuk hősei.

Ismerjük még Vernét?

Verne Gyula könyvei még húsz-harminc évvel ezelőtt is a legnépszerűbb ifjúsági olvasmányok közé tartoztak. Ma már nem így van. Gyakorlatilag a mai általános iskolásoknak nincs Verne-élményük.

A Magyar Olvasástársaság 2003 őszén 790 hetedikes diákot kérdezett meg a XI. kerületben, mit olvas, mik a kedvencei. Közülük a megkérdezéskor éppen senki nem olvasott Verne-könyvet, s a megelőző fél évben sem volt senkinek a kezében. A régebbi, emlékezetes olvasmányok között is mindössze tizenhárman említették az író valamely munkáját.

A legteljesebb sorozat

Érdekes, hogy bár Verne eddig, magyar nyelvű publikálásának százharminc éve alatt számtalan kiadást ért meg, a legteljesebb magyar Verne-kiadás 1997-ben indult az Unikornis kiadónál, a nagy hagyományokhoz méltó küllemben, Majtényi Zoltán szerkesztésében. A könyvek egy részét újrafordították, és többségét Sárkány Győző, illetve Fabó Attila rajzaival illusztrálták. A sorozatban napvilágot látott több, eddig meg nem jelent Verne-mű is, például egyik színdarabja, a Mona Lisa. Az utolsó, a nyolcvanadik kötet a napokban jelenik meg.

Megjelent: http://nol.hu/archivum/archiv-354300-169193

Verne kép forrása: https://filmvilag.blog.hu/2017/08/29/almok_almodoja_verne_gyula_magyar_targyu_regenyei_a_filmvasznon