Régi polgári otthonokban még ott sorakozott a polcon a piros Verne-sorozat. Vagy ha nem a piros, akkor a zöld, a kék vagy a legkorábbi, a barna kötésű, de ezek jóval ritkábbak voltak. Schneller Károlynak, a magyar kiadásokból legteljesebb gyűjteménnyel rendelkező „vernistának” természetesen mindegyik változatból megvan a teljes sor. És persze a füzetes és fűzött Franklin-kiadásokból, az Eisler, a Tolnai, a Magyar Kereskedelmi Közlöny és a Móra kiadásaiból is. Körülbelül ezer tétel. A szinte komplett magyar Verne-könyvtár. A hatalmas szám is mutatja, milyen erős volt a Verne-kultusz Magyarországon.

Az első fordítások az 1870-es években jelentek meg. A Franklin 1896-ban kezdte híres, ötvenhét kötetből álló piros sorozatát, s 1916-ig kiadta a fent említett színváltozatú sorokat, majd a két háború között újraindította bordóban. De ez utóbbi változat már kevesebb kötetből állt, igaz, tartalmazott négy olyan regényt is, amelyeket a korábbiak nem. Schneller Károly egy ehhez a sorozathoz tartozó ügynökpéldányt vesz ki a szekrényből. Kuriózum: hátsó fedőtáblája leporellószerűen szétnyitható, a terjesztő ezen mutatta meg a kötetek gerincét, ahogy majd a könyvespolcon látható lesz a sor.

Verne könyveinek sikeréhez nagyban hozzájárultak a rendkívül igényes könyvborítók és a szövegközi illusztrációk. És ezek a jellegzetességek a gyűjtők szempontjából is fontosak. A régi magyar Verne-borítók oly jól sikerültek, hogy néhány éve kiállítást is rendeztek belőlük az Eiffel-toronyban – meséli Schneller úr, de azt ma már a gyűjtők sem tudják, kik voltak azok a magyar grafikusok, akik megalkották e csodás fedélrajzokat.

Egy ilyen könyvtár mellett az ember nem lehet szimpla gyűjtő. Olyan ismerethalmaz öszszegződik a kezében, amelyet előbb-utóbb írásba kell fektetni. Ő maga például összeállította az első magyar Verne-bibliográfiát, amely mindössze hetven példányban jelent meg. Ezenkívül ő volt a lektora az 1987-ben kiadott, dr. Berencz János által szerkesztett Verne Kislexikonnak is. E remek segédkönyv publikálásában az Atticus Antikvárium is szerepet vállalt. Nem véletlenül: a kis, Asbóth utcai boltban dolgozik Schneller úr. Ha valaki régi Vernéket keres, náluk a polcokon biztosan találhat néhány tucatnyit.

Persze nem kell feltétlenül antikváriusnak lenni, hogy valaki szép gyűjteményre tegyen szert. A Schneller-féle hatalmas Verne-könyvtár húsz év munkájának eredménye. Hiába is kérdezünk azonban kalandokról, valamely ritka példány regénybe illő megtalálásáról. Kalandok nem voltak, az egészben csak a kitartás volt némileg vernei. A gyűjtemény pedig egy kamaszkori álom beteljesülése. Amilyenre mi is vágytunk annak idején. De valahogy sosem kezdtük el összeszedegetni, mert visszariasztott a kötetek ára, bármilyen szépek és régiek voltak is. A Franklin-kiadásokat húsz évvel ezelőtt sem adták olcsón. Egy-egy szebb klasszikus kötetért már akkor elkértek 150-400 forintot, ugyanakkor a Móra-kiadások 10-20 forintba kerültek. Ma az antikváriumok polcairól levéve 3000-10 000 forint között kaphatók a régi Vernék. Ritka a szép, megkímélt példány, hisz ezek a regények sokszor négy-öt generáció kezén koptak, rongyolódtak, átvészeltek két háborút, forradalmakat. Ha befut az antikváriumokba egy-egy szép darab, általában árverésre megy, ahol néha több tízezer forintra is feltornázzák az árát a gyűjtők.

A hazai Verne-vadászok egyébként nincsenek is olyan sokan. Az elszántabbak úgy harmincan lehetnek. Ismert tévés műsorkészítő, idegenvezető, egyetemi tanár. Tudnak egymásról, olykor megvitatnak maguk közt egy-egy kérdést, elbeszélgetnek valamely érdekesebb kötésváltozatról. Régebben valaki megpróbálta klubba szervezni őket, de nem sikerült. Magányos farkasok. Akár kedvenc írójuk hősei.

The post Könyvgerincek leporellón appeared first on Atticus Antikvárium.

Ha nagyobb mennyiségű könyvről van szó és nem akarja, vagy nem tudja a szállítását megoldani, akkor mi keressük fel Önt, telefonos időpont egyeztetés után. Átnézzük az eladásra szánt könyveit, kiválogatjuk, amelyek számunkra érdekesek. Ezután árajánlatot teszünk, és ha ez Önnek megfelelő azonnal készpénzben kifizetjük és el is szállítjuk a könyveket.

Abban az esetben, ha nem sikerül megegyeznünk az árban, a kiszállás akkor is díjtalan, tehát Önnek ez nem kerül pénzébe.

Vállaljuk nem csak házi könyvtárak, könyvhagyatékok, hanem komplett könyvtárak (intézményi, vállalati) felvásárlását is.

Amennyiben könyveladás, könyvfelvásárlás, használt könyv eladás kapcsán keresne bennünket, lehetőség van arra is, hogy a lakásában nézzük át, mely könyvek lehetnek értékesek.

Aki házhoz megy:

Schneller Károly 06-20-9313-773

Email: atticusantikvarium@gmail.com

COVID-19 – Óvintézkedések üzletünkben és a könyvfelvásárlás során

A könyvfelvásárlás szolgáltatásunk háznál  továbbra is zavartalanul működik. A címre kiérkező kollégánk szájmaszkban, gumikesztyűben végzi a könyvek átnézést és kéz és felületfertőtlenítővel is rendelkezik. Mindemelett a megfelelő távolságtartással végzi munkáját.

Előzetes időpontegyeztetéssel üzletünkben is lehetőség van a könyvek átnézésére, amennyiben elszállítják hozzánk a könyveket.

Ezúton szeretnénk jelezni hogy üzletünk rendes nyitvatartással működik

Hétfőtől- péntekig 10-18 óra között.

Az ez idő alatt érvényes vásárlási rend:

– egyszerre 3 vásárló tartózkodhat az üzletben
– kérjük használja a kihelyezett kézfertőtlenítőt és viseljen maszkot
– kérjük hogy esetlőzetesen telefonon érdeklődjön a keresett könyv meglétéről
– a kért könyveket összekészítjük illetve egy hétig félre is tesszük azokat
– 10.000forintot elérő vásárlás esetén a könyveket hához visszük Budapest és az agglomeráció területén
– vidékre vállaljuk utánvételes csomag feladását ha a vásárolt könyvek értéke eléri az 5.000 forintot

Együttműködésüket köszönjük!

The post Könyv felvásárlás háznál appeared first on Atticus Antikvárium.

Fontos! Amennyiben interneten keresztül szeretne megtalálni  egy adott könyvet, ne elégedjen meg a google által kiadott találatokkal.

A google minden olyan webhelyet megmutat, ahol valaha ez a könyvcím valamilyen formában megjelent. Ezért rá kell keresni közvetlenül a megadott webáruházra, hogy ténylegesen és aktuálisan van -e megvásárolható példány az adott könyvből.

Tapasztalataink szerint rengeteg félreértés adódik ebből.

Mit jelent az előjegyzés?

Abban az esetben, ha  egy könyvből nincs eladó példány, lehetőség van előjegyzést leadni rá. Ami annyit jelent, hogy értesíteni fogják Önt, ha lesz belőle megvehető. Ebben az esetben sincs “vételkényszer”, csak tájékoztatják, hogy ha még érdekli az adott könyv, akkor most van lehetőség a megvásárlásra.

Könyvek előjegyzésére a www.bookline.hu?utm_source=rss&utm_medium=rss felületen van lehetőség.

The post Könyv előjegyzés appeared first on Atticus Antikvárium.

Veszünk

• használt könyveket
• új könyveket
• régi, antik könyveket
• sorozatokat
• lexikonokat , szótárakat
• mindenfajta papírrégiséget
• régi iratokat , okleveleket , plakátokat , kártyákat , részvényeket
• régi képeslapokat 1948 előttieket
• régi fotókat
• régi térképet, metszeteket

Az antikváriumok működése általánosan ismert: könyvvásárlás, könyvfelvásárlás az egyik oldalról, és használt könyvek, régi könyvek és kiadványok értékesítése a másikról.

Antikváriumunkban az egyik legtöbbször elhangzó kérdés:

Milyen könyveket vásárol az antikvárium?

Ilyenkor mindig egy nagyot sóhajtunk, mert ezt a legnehezebb meghatározni.

1945 előtti, régi vagy modern könyvek vásárlása

Nem specializálódtunk egyetlen témára sem. Mindenféle könyvvel foglalkozunk: régi könyvek 1945 előttről, kevésbé régiek, napjaink kiadványai, teljesen új könyvek is szerepelnek a kínálatunkban.

Változatos témájú könyvek vásárlása

Ezen felül a témakörök sem mérvadóak, igyekszünk minél szélesebb választékot nyújtani, mivel úgy gondolkodunk, hogy egyszer be fog hozzánk tévedni az az ember, aki pont a házi legyekkel kapcsolatosan akar kutakodni és akkor neki szüksége lesz egy ilyen kiadványra is.

Visszatérve a könyvvásárlás kérdésére: a legfontosabb értékmérő, hogy legyen rá kereslet tehát, hogy eladható legyen. Persze ahhoz, hogy meg tudjuk határozni, hogy melyek azok a könyvek, amelyekre valóban igény van ahhoz sokévnyi tapasztalat szükséges. Naprakészen kell ismerni a kereslet-kínálat változását, ismerni kell a folyamatosan változó árakat is.

Újonnan kiadott, használt könyvek vásárlása

Az újonnan, néhány éve kiadott könyvek esetében is érezhető kereslet mutatkozik. A használt könyvek vásárlása jó alternatíva azoknak, akik jó állapotú könyvekhez szeretnének olcsóbban hozzájutni – akár a néhány hónappal ezelőtti toplistás könyvekhez.

Ha Önnek a birtokában van olyan használt, modern vagy régi könyv és egyéb papírrégiség, nincs tisztában az értékével, és szeretné felbecsültetni, ne tétovázzon, keressen bennünket bizalommal!

The post Amit megveszünk appeared first on Atticus Antikvárium.

Egy régi könyv értéke a néhány száz forinttól a több tízezer forintig is terjedhet, attól függően, hogy könyvritkaságról beszélünk vagy egy saját korában is ponyvának számító, nem túl veretes műről.

A könyv értéke elöljáróban a következőktől függ:

• az író és a mű irodalmi értéke
• a kiadás éve
• hanyadik kiadás
• hány példány készült belőle az adott kiadáskor
• a könyv kötése, annak állapota
• a könyv papírborítójának megléte, állapota
• a könyv korábbi példányainak „szereplése” aukciókon
• a könyv keresettsége
• a könyv vagy téma divatossága
• a könyv újabb kiadásainak ára

A régi könyvek, használt könyvek értékbecslése

Ennek a kérdésnek a nehézségét jól mutatja ez a könyv részlet:

Langer Mihály 1936-ban megjelent – A magyar és külföldi bibliofilia története – című könyvéből:

„Sok könyv értékes, nem a tartalma, hanem bizonyos tulajdonsága folytán: Rézbe metszett, vagy különösen díszes betűkkel nyomott könyv, miniatűr, tiltott, elkobzott, ha a könyv nagy hatást gyakorolt vagy sok kiadást ért el annak első kiadása. Oly könyv melynek szerzője később magas polcra emelkedett, vagy híres lett. A ritka és becses könyvek piaci árát nem lehet megállapított szabályok, vagy törvények szerint meghatározni. Általában minden könyvnek, sőt minden kiadásnak meg van a maga külön értéke, melyet az állapota, kötése, eredete, aktualitása, ritkasága és a jelenlegi keresettsége befolyásol. A ritka és becses könyvek gyűjtése a tőkének legjobb befektetési módja.”

Tehát könyv eladás, használt könyv felvásárlás alakalmával igen sok szempontot kell figyelembe venni az ár meghatározásánál, mivel az napi szinten változik, és evvel együtt a kereslet és a kínálat is. Vannak olyan régi könyvek, használt könyvek melyek például csak tökéletes állapotban képviselnek értéket és ha ez nem így van, akkor már nem is érdemes foglalkozni vele, mivel a piacot ismerve nem fogjuk tudni tovább értékesíteni.

Ezért van az, hogy addig, míg nincs a kezünkben a könyv, nem szívesen adunk árajánlatot.

Figyelemmel kell kísérni az újonnan megjelenő könyvek sokaságát, mert az azonnal kihatással van egy korábbi kiadás árára. Abban az esetben, ha egy könyv új kiadása nagyon magas áron történik, az rögtön megemeli a használt könyv értékét, de persze ez visszafelé is igaz.

Mindig vannak „áramlatok” amire oda kell figyelni, felkapott divatos könyvek, egy-egy új téma, mint például mostanában a „retro” ami újra divatba hoz rég elfeledett könyveket, és ezáltal hatással van a használt könyv árára.

Mindig vannak aktuálisan felkapott írók, (ami persze nem feltétlenül értékmérő) akár egy díjkiosztás, egy megfilmesítés vagy adott esetben egy elhalálozás kapcsán, ilyenkor azonnal érzékelhetővé válik a kereslet változása, ami  kihatással van az a régi és használt könyvek árára is.

Hogyan lehet felméretni egy magánkönyvtár értékét?

A magánkönyvtár értékére a tulajdonos nemcsak akkor lehet kíváncsi, ha el akarja adni, de akkor is, ha szeretné tudni, valójában milyen érték van a tulajdonában.

A magánkönyvtár értékét képzett értékbecslő kollégánk tudja felmérni.

Értékes könyv – nem okvetlenül régi könyv!

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az értékes könyv nem okvetlenül régi könyv. Az antikvárium nyitott a modern, nemrégen kiadott könyvek vásárlására is, hiszen a vevők ezeket a könyveket is keresik!

The post Könyvek vétele értékbecsléssel appeared first on Atticus Antikvárium.

„Mai időkben a könyvtár már nem a luxus, hanem a műveltség, kultúra, nemkülönben a társadalomban elfoglalt pozíció fenntartásának fontos és nélkülözhetetlen kelléke. Ma lehet és érdemes akár modern akár egyébirányú könyvtárat alapítani és fenntartani. Igaz, hogy általánosan a ritka könyvek árai ma sem olcsóbbak, mint békében, sőt drágábbak. De ma olyan könyvekhez lehet hozzájutni, amelyeket talán később nem lehet többé beszerezni. A régi és becses könyvek gyűjtése, a tőkének legjobb befektetési módja.„

(Langer Mihály 1936-ban megjelent – A magyar és külföldi bibliofilia története – című könyvéből)

Azt gondoltuk, hogy ilyen még nincs vagy legalábbis nem halottunk róla. Mert mindenkinek van saját fogorvosa, fodrásza, biztosítósa, lakberendezője, de olyan, hogy saját könyvtárosa vagy antikváriusa olyat még nem…

Aztán meg milyen jó lenne ha újra „divat” lenne, a könyvgyűjtés. A könyv, mint státusz szimbólum, úgy mint az autó, telefon, vitorlás vagy egy Thaiföldi nyaralás januárban… Ráadásként ez még értékálló is, már ha az ember el tudja dönteni, hogy melyik az és melyik nem, és ideje is van rá, hogy ezeket begyűjtse.

Kell egy jó házi könyvtár!

Én még azt tanultam a szüleimtől – ha nem tudsz, vagy nem ismersz valamit, nézz utána! – és ez belém ivódott és én is ezt adom tovább.

Az általános iskola 2. osztályába jártam amikor egy nap hazafelé az iskolából, megkérdeztem az apámtól, hogy szerinte van –e Isten? Ő hívő emberként is nagyon zavarba jött és nem tudott határozott választ adni. Mire én :- Nem baj, majd otthon megnézzük a lexikonban.

Persze tudom, hogy az internet korában ez már egészen más jelentőséggel bír, mert egy-két kattintással hozzájuthatunkt a szükséges információhoz.

Igenis kell egy jó házi könyvtár!

Sokan sokszor „leírták” már a könyvet, hogy a sok elektronikus kütyü és pláne az internet miatt, folyamatosan veszít a jelentőségéből. Ez tévedés. Az internet valóban „nagy varázslat”, de nem minden esetben elegendő.

Való igaz, hogy rengeteg információ megtalálható, pl. ha egy évszámra vagyok kíváncsi, vagy ha ügyeletes patikát keresek a közelben, de ha valaki igazán el akar mélyedni egy témában, pl. a gyerek egy fontos dolgozatra vagy számonkérésre készül, ilyen esetekben az internet már kevés. Mennyire jó, hogy csak le kell emelnie a könyvespolcról a megfelelő kötetet.

A jó házi könyvtár egyben jó befektetés

Egy komoly könyvtár kialakítása befektetésnek is kiváló. A jól összeválogatott tételek mindenképp értéktartók, hosszú távon pedig garantált az érték növekedés. Egy ritka becses könyv képviselhet olyan értéket, mint egy komolyabb festmény vagy műtárgy. Ez sem egy utolsó szempont. Fektesse pénzét ritka, becses régi könyvekbe.

Mainapság kevés dologról mondható el hogy egyszerre élvezetes és értékes! Ezért mondjuk, hogy kell egy jó házi könyvtár!

És itt jövünk a képbe mi, az ATTICUS!

Házi könyvtár összeállítása

Több mint huszonöt éves gyűjtői és több mint tizenöt éves antikváriusi tapasztalattal vállaljuk az Ön saját könyvtárának kialakítását, felépítését. Akár meglévő könyvtárának továbbfejlesztését, akár teljesen új létrehozását is. Még a könyvszekrények kialakítására is adunk ötleteket.

Személyes kapcsolat: az Atticus az Ön házi antikváriusa

Egy jó házi könyvtár kialakítása, ami tükrözi az Ön és családja érdeklődési körét, társadalmi pozícióját, általában egy hosszabb ideig tartó, személyes kapcsolatra épülő folyamat, de az igények egyeztetése után „kulcsra kész” könyvtárak kialakítását is vállaljuk.

Forduljon hozzánk, ha egy komolyabb házi könyvtár kialakításán gondolkozik és mi mindenben segítségére leszünk.

The post Házi könyvtár, magánkönyvtár kialakítása appeared first on Atticus Antikvárium.

Hogyan lehet könyvet eladni antikváriumnak?

Az antikváriumi könyvvásárlás a mindenkori kereslet és kínálat szerint működik. Az antikvárium azokat a könyveket vásárolja meg, amelyeket később ő maga is tud értékesíteni, illetve fontos szempont még az adott könyv állapota – mennyire gyűrött, mennyire megviselt, mennyire tiszta.

Antikváriumi könyvvásárlás menete:

1. az eladni kívánt könyvet vagy könyveket be kell hozni az antikváriumba

2. értékbecslőnk átnézi a könyveket és ajánlatot tesz

az átvett könyveket készpénzben kifizetjük az eladónak

Minden könyvet érdemes-e bevinni az antikváriumba?

Ha a könyvek beszállítása az antikváriumba nehézségekbe ütközik, kérjük, egyeztessen velünk telefonon!

Mikor érdemes könyvet eladni antikváriumnak?

Nagy félreértés, hogy az antikvárium csak régi könyveket vásárol meg!

Az antikvárium a modern, legutóbbi kiadású könyvek olcsóbb beszerzési forrása az olvasók számára. Így aztán messze nem csak a régi, klasszikusan antikvárnak számító könyvekre van kereslet az antikváriumokban.

Milyen könyveket vesz meg az antikvárium?

Az antikváriumi könyvvásárlás során az értékbecslő munkatárs a következő jellemzőket nézi meg, hogy egy adott könyvet megvásárol-e az antikvárium:

• milyen állapotú a könyv (nem szakadt, nem koszos, nem penészes)
• vélhetően eladható-e a könyv
• valamely sorozatba illeszkedik-e a könyv
• teljes sorozatként adja-e el a tulajdonos
• hány példány található már az adott könyvből az antikváriumban

A könyvek eladásának egyik régi módja az, hogy egy antikvárium számára felajánljuk könyveinket. Az antikváriumi könyvfelvásárlás azok számára jó megoldás, akik közel laknak akár több antikváriumhoz is, hiszen ebben az esetben a könyvfelvásárlás az antikváriumban, vagyis a boltban történik.

The post Könyvfelvásárlás boltunkban – antikváriumi könyvvásárlás appeared first on Atticus Antikvárium.

Valaha arra gondoltam, hogy megírom a könyv történetét. Nem a fizikai oldalról. A könyvek fizikailag nem érdekelnek ( legkevésbé s bibliofil könyvek, amelyek általában aránytalanok), engem az érdekel, hogy milyen értéket tulajdonítottak a könyvnek a különböző korok. Spengler  ugyan megelőzött, A Nyugat alkonya című művében van egypár gyönyörű oldal a könyvről. Néhány személyes megjegyzéssel kiegészítve ahhoz fogom tartani magam, amit Spengler írt.

Az ókorban nem volt olyan kultusza a könyvnek, mint manapság, ami engem meglep, a könyvben az élőszó pótlékát látták. Az a mondás amit folyton idézünk: Scrita manenet, verba volant, nem azt jelenti, hogy az élőszó mulandó, hanem hogy az írott szó maradandó és halott. Ezzel szemben az élőszó valami szárnyas, valami légies dolog, szárnyas és szent, mint Platón mondja. Érdekes módon az emberiség nagy tanítói mind az élőszó mesterei voltak.

Nézzük az első példát: Püthagoraszt. Tudjuk, hogy Püthagorasz szándékosan nem írt. Nem írt, mert nem akarta magát az írott szóhoz kötni. Bizonyára azt érezte, ami a Bibliában később úgy van megfogalmazva, hogy a betű öl és a lélek éltet. Így kellett éreznie, ezért nem kötötte magát az írott szóhoz. Ezért van az , hogy Arisztotelész soha nem Püthagoraszról, hanem csak a püthagoreusokról beszél….

Püthagorasz szándékosan nem írt, azt akarta, hogy gondolatai testi halála után tanítványai elméjében éljenek tovább. Innen származik az a mondás (amit, minthogy görögül nem tudok, megpróbálok latinul idézni), hogy Magister dixit (a Mester mondta). Ez nem jelenti azt, hogy kötve voltak ahhoz amit a Mester mondott, ellenkezőleg, szabadságot biztosít a Mester által felvetett gondolat továbbításra….

De vannak más példák is. Itt van Platón példája, amikor azt mondja, hogy a könyvek olyanok, mint a képmások ( lehet, hogy képekre vagy szobrokra gondolt), amiről az ember szt hiszi, hogy élnek, de ha kérdést intéz hozzájuk, akkor nem válaszolnak. Így hát a könyvek némaságát korrigálandó, feltalálja a platóni dialógust. Vagyis Platón több személyben testesül meg: Szókratészben, Gorgiászban és másokban. Arra is gondolhatunk, hogy Platón vigasztalódni akart Szókratész halála miatt, azt gondolván, hogy Szókratész továbbra is él. Ha bármilyen problémával találkozott, azt kérdezte: Mit szólt volna ehhez Szókratész? Így bizonyos értelemben ő volt Szókratész halhatatlansága, aki nem írt semmit szintén élőszóval tanított.

Krisztusról tudjuk, hogy egyetlenegyszer írt le néhány szót, amit a homok mindjárt eltörölt. Tudomásunk szerint egyebet nem írt. Buddha szintén élőszóval tanított, prédikációi maradtak fenn.

Aztán itt van Szent Anzelm mondása: „Könyvet adni egy tudatlan ember kezébe ugyanolyan veszélyes, mint kardot adni egy gyermek kezébe”. Így gondolkoztak a könyvről. Keleten még mindig él az a felfogás, hogy a könyvnek nem az a feladata, hogy felfedje a dolgokat, csupán az, hogy segítségünkre legyen a felfedezésben. Noha nem tudok héberül, tanulmányoztam némileg a Kabbalát, és olvastam (angol és német fordításban) a Zóhárt (A ragyogás könyvét) és a Széfer Jecirát (A történetek könyvét). Tudom, hogy ezek a könyvek nem azért íródtak, hogy megértsék hanem hogy magyarázzák őket, arra ösztökélik az olvasót, hogy tovább gondolkodjék. A klasszikus ókor nem tisztelte a könyvet, bár tudjuk, hogy Nagy Sándor a párnája alatt tartotta az Íliászt és a kardját, ezt a két fegyvert. Tisztelték Homéroszt, de nem tekintették „megszentelt” írónak abban az értelemben, ahogy mi ma. Nem gondolták , hogy az Íliász és az Odüsszeia szent szövegek volnának, tiszteletre méltó könyvek voltak, de lehetett támadni is őket.

Platón száműzhette a köztársaságból a költőket anélkül, hogy eretnekség gyanújába keveredett volna .Az antikvitás eme tanúságai mellé érdemes Seneca példáját csatolnunk. Luciliushoz írt csodálatos episztolái között van egy, amely egy rendkívül hiú egyént támad, akinek száz kötetes könyvtára van, de hát ki az – kérdezi Seneca – akinek van ideje száz könyvet elolvasni? Manapság viszont a nagy könyvtárakat becsüljük.

Bernard Shaw-tól egyszer megkérdezték, hiszi-e, hogy a Bibliát a Szentlélek írta. Shaw azt felelte, hogy minden könyvet amelyet érdemes újraolvasni, a Szentlélek írt. Azaz a könyvnek meg kell haladnia a szerző szándékát. A szerző szándéka esendő emberi dolog, a könyvben kell hogy legyen valami többlet. A Don Quijote például több mint lovagregények szatírája. Olyan abszolút szöveg amelyben a véletlennek semmi szerepe nincs…

A könyvről sok író írt rendkívül szellemesen. Hadd hivatkozzam ezek közül néhányra. Először Montaigne-ra, aki külön esszét írt a könyvről. Ebben van egy megszívlelendő mondat: „Semmi sem teszek kedvem ellenére”. Montaigne azt mondja, hogy a kötelező olvasmány fogalma hamis fogalom. Azt mondja, hogy ha egy nehéz részt talál egy könyvben, akkor azon átugrik, mert az olvasásban a gyönyörködés egy formáját látja.
Eszembe jut, hogy jó néhány éve volt egy körkérdés arról, hogy mi a festészet. Megkérdezték Norah nővéremet, és Ő azt felelte, hogy a festészet az a művészet, amely a formák és a színek segítségével gyönyörködtet bennünket. Én azt mondom, hogy az irodalom is a gyönyörködtetés egy formája. Ha valamit nehezen olvasunk, akkor a szerző szándéka meghiúsult. Ezért azt gondolom, hogy Joyce például alapjában véve megbukott, mert művét lehetetlen erőfeszítés nélkül olvasni.

Egy könyv olvasásához nem kell erőfeszítés, a boldogsághoz nem kell erőfeszítés. Azt hiszem, Montaigne-nek igaza van. Elsorolja, hogy kik azok a szerzők, akiket szeret. Vergiliust idézi, azt mondja jobban szereti a Georgicát, mint az Aeneist, én jobban szeretem az Aeneist, de ez mindegy. Montaigne szenvedélyesen beszél a könyvről, ám azt mondja, hogy a könyvek boldoggá tesznek ugyan, de a gyönyőr, amit okoznak nem heves.

Emmerson ellentmond neki – Ő írta a másik fontos munkát a könyvekről. Előadásában Emerson azt mondja, hogy a könyvtár egy varázsszoba, ahol az emberiség legjobb szellemei várakoznak, de ahhoz hogy megszólalhassanak, a mi szavunkra van szükség. Ki kell nyitnunk a könyvet, és akkor megszólalnak. Azt mondja, hogy a legjobb emberek társaságában tölthetnénk időnket, akik kezdetektől fogva léteztek, mi azonban nem kerestük őket, inkább kommentárokat és kritikákat olvasunk nem azt , amit ők maguk írtak.

Én húsz éven át az angol irodalom professzora voltam a Buenos Aires-i Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Mindig azt mondtam tanítványaimnak, hogy ne csináljanak bibliográfiát, ne olvassanak kritikákat, olvassák magukat a műveket, lehet hogy keveset fognak belőlük érteni, de élvezni fogják az olvasást, és mindig hallani fogják valakinek a hangját. Azt mondanám, hogy egy szerzőből a legfontosabb a hanglejtése, egy könyvben a legfontosabb a szerző hangja, az a hang, ami hozzánk szól.

Életem jó részét irodalommal töltöttem, s azt hiszem, hogy a boldogság egyik formája az olvasás, a másik gyengébb formája az írói alkotás, vagy amit alkotásnak nevezünk, amely az olvasmányaink emlékének és felejtésének keveréke.

Emerson egyetért Montaigne-nyel abban, hogy csak azt kell olvasnunk, ami tetszik, hogy a könyv a boldogság egy formája. Annyit köszönhetünk a betűknek. Én igyekeztem többet újraolvasni, mint olvasni, azt hiszem az újraolvasás fontosabb mint az olvasás, csak persze ahhoz hogy újraolvashassunk valamit, azt már előbb el kellett olvasnunk. Ez az én könyv kultuszom. Lehet, hogy patetikusan hangzik, nem akarok patetikus lenni: azt szeretném, ha úgy hangzana, mint egy vallomás, amit mindnyájuknak külön-külön teszek, mert a mindenki absztrakció, és az egyes ember valóság.

Még mindig azt játszom, hogy nem vagyok vak, továbbra is vásárolok könyveket,könyvekkel rakom tele a lakásomat. Nemrég valaki nekem ajándékozta  Brockhaus Enzyklopadie 1966-os kiadását. Éreztem a könyv jelenlétét a lakásomban, mint valami gyönyörűséget. Ott volt a huszonvalahány gót betűs kötet, amit nem tudok elolvasni, térképekkel és metszetekkel, amiket nem látok, és mégis, a könyv ott volt. éreztem a könyv baráti vonzását. Úgy gondoltam, hogy a könyv az emberi boldogság egyik lehetősége.

Sokat beszélnek a könyv eltűnéséről, szerintem ez lehetetlen. Azt mondják, hogy nincs különbség egy könyv és egy újság vagy egy lemez közt. A különbség az, hogy az újságot a feledés jegyében olvassuk, a lemezt is azért hallgatjuk, hogy elfelejtsük, egy lemez gépies és épp ezért frivol. A könyvet azért olvassuk, hogy emlékezzünk rá.

A szent könyv fogalma, mint a Koráné a Bibliáé vagy a Védáké – ahol szintén az áll, hogy a Védák teremtették a világot – , megszűnhet, de a könyvnek van bizonyos szentsége, amit nem lenne szabad veszni hagynunk. Ha kezünkbe veszünk egy könyvet, és kinyitjuk, fennáll az esztétikai élmény lehetősége. Mik a könyvben sorakozó szavak? Mik ezek a holt szimbólumok? Abszolút semmik. Mi egy könyv, ha nem nyitjuk ki? Egyszerűen egy papírból és bőrből készült téglatest, ami lapokból áll, de ha olvassuk, akkor valami különös dolog történik, állandóan változik, azt hiszem.

Hérakleitoszazt mondta (eleget idéztem már), hogy senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba. Senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert a folyó változik, de az a legborzasztóbb, hogy mi nem kevésbé vagyunk változékonyak, mint a folyó. Valahányszor elolvasunk egy könyvet, a könyv megváltozik, más lesz a szavak jelentése. Másrészt a könyvek telítve vannak a múlttal….

Mikor egy régi könyvet olvasunk, az olyan, mintha mindazt az időt olvasnánk, ami eltelt a könyv megírása óta. Ezért fontos a könyv kultuszának ápolása. egy könyv tele lehet hibával, lehet, hogy más véleményen vagyunk, mint a szerző, de akkor is van benne valami szent, valami isteni, nem babonás tiszteletből, hanem a boldogság, a tudás keresésének vágyából következően.

The post „A könyv az emlékezet és a képzelet meghosszabbítása” (Jorge Luis Borges: A könyv) appeared first on Atticus Antikvárium.

Először nézzük a könyvespolcon tárolás szabályait:

• A polcok ne kerüljenek felszerelésre fűtőtest fölé, mert a felszálló meleg levegő kiszárítja a könyvek ragasztókötését, elvetemíti a kötéstáblát, a bőrkötéseket kiszárítja. Ha lehetőségünk van rá a szobának arra a  felére állítsuk a polcokat ahol nem éri tűző napfény, mert a vászonkötések néhány év alatt kifakulnak.
• A könyvek egyik legnagyobb ellensége a víz , ezért a virágainkat ne tartsuk a becses könyveink polcain, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy a könyvek gyakran esnek  áldozatául az öntözésnek
• A könyv gerincek megóvása érdekében amikor leveszünk a polcról egy kötetet, azt lehetőleg ne a gerincnél fogva tegyük. Egy ideig bírni fogja de előbb utóbb meglazul és leszakad vagy megreped a gerinc.

Itt kell megemlíteni azokat a dolgokat amit ne tegyünk a könyvvel:

• Felejtsük el a cellux (átlátszó ragasztószalag) használatát, ha könyvről van szó
• A leszakadt gerinc javítását, pótlását inkább bízzuk szakemberre, de ha kevésbé értékes könyvről van szó akkor megpróbálhatjuk magunk is elvégezni a javítást. Ehhez a munkához  a PLANATOL ragasztót tudjuk ajánlani. Papír és bőr ragasztásához egyaránt alkalmas.
• Ne vágjuk körbe a könyvet és ne engedjük, hogy más ezt tegye.
• Ha felvágatlan példányról van szó, ne próbáljuk meg az ujjunkkal elszakítani egymástól a lapokat
• A korábbi tulajdonosi beírások és pecsétek eltüntetése sem laikus feladat és gyakorta nem is indokolt
• Vigyázzunk a védőborítóra, mert az a könyv részét képezi, értéknövelő tényező. Esetleges sérülései ugyanúgy javíthatóak, restaurálhatóak, ezért nem indokolt a kidobásuk.
• Ne tartsuk a könyveket bedobozolva fűtetlen pincébe, még ideiglenesen sem.  A  penészedés komoly állapot károsító tényező, amelyet nehéz és költséges helyrehozni.
• A padláson tárolt könyveket a rágcsálóktól és a szú-féle bogaraktól kell megóvni.

Bőrkötések ápolása:

A bőrkötések abban az esetben is külön törődést igényelnek, ha megfelelő körülmények között tároljuk őket, mivel hajlamosak a kiszáradásra. Alapos portalanítás után a kötéstáblát vékonyan át kell kenni bőrtisztító-folyadékkal (likker), de használható erre a célra méhviasz is. A bőrön talált penészfoltokat 70%-os alkohololdattal kell áttörölni. A pergament és a fehér disznóbőrt óvatosan és nagyon vékonyan kell kezelni, hogy elkerüljük a bőr megsötétedését.

Vászonkötések ápolása:

Abban az esetben ha megfakult a vászon, nehéz az eredeti állapot visszaállítása. Esetleg textilfestékkel próbálkozhatunk de inkább bízzuk szakemberre.

Papírkötések, papír lapok tisztítása:

Alapos portalanítás után a szennyeződéseket egyszerű puha radírgumival próbáljuk eltávolítani.

A penészes nedves könyveket teljesen külön kell kezelni a többi „egészséges” könyvtől. Első lépés az alapos kiszárítás. Ezért a könyvet  szét kell nyítni és egy jól szellőző helyen kell tárolni a teljes kiszáradásig. A száradást ventilátorral vagy hideglevegős hajszárítóval segíthetjük. A penészfoltokat kiporszívózzuk és 70%-os alkohololdattal áttöröljük  majd megszárítjuk a lapokat.

Az elázott könyvek esetében a kiszárítás mellett fontos, hogy prés vagy valamilyen súly alá helyezzük, evvel gátolva a könyvtest vetemedését, eldeformálódását.

Minden esetben törekedjünk az eredeti állapot megóvására ill visszaállítására.

Forrás: Galli Kati: Régi, becses könyvek ápolása és restauráltatása / Budapest, 2006.

The post A könyvek állapotának megóvásáról appeared first on Atticus Antikvárium.

A század utolsó harmadában megindult „citysedés” eredményeképpen a Belváros a dualista Magyarország közigazgatási, kereskedelmi, banki üzletközpontjává vált, és itt működtek az egyetem fakultásai is. A mai Semmelweis utcából és az Egyetem térről a „stúdiumok” után szétrajzó diákok, jurátusok, orvostanhallgatók, mérnökifjak és tanáraik egyaránt szívesen tértek be ezekbe a kis ódonászatokba az érdeklődési körükbe tartozó irodalomért, vagy akár csak szemlélődni, böngészgetni a régi könyveket.

Ebben a városrészben tehát érdemesnek látszott üzletet nyitni, még akkor is, ha a szomszédos boltokban ott volt már a konkurencia.

Pesten – a Múzeum körúton és szűkebb körzetén kívül – jó néhány antikvárium nyílt a jelzett időben (a későbbiekben is) a mai Károly körúton, a Vörösmarty téren és az ehhez közel eső utcákban. De voltak – olykor igen jelentős – antikváriumok a mai Bajcsy-Zsilinszky úton, a Király utcában, a Teréz, az Erzsébet és a József körúton. Budán első sorban a Fő utca és a környező kis utcák adtak helyet a század végétől egyre szaporodó ódon könyvkereskedéseknek.

A Horowitz-féle tudományos antikvárium

Az első tudományos antikváriumként számon tartott üzletet Horowitz (Horovitz) Fülöp alapította 1852-ben. Horowitz, eredeti foglalkozását tekintve, orvos volt. Hivatását azonban korán feladta, és a régi könyvek szolgálatába szegődött. 1847-ben már mint végzett orvos folyamodott antiváriusi iparengedélyért a pesti hatóságokhoz. Az 1848-as forradalom, majd a szabadságharc eseményei miatt azonban csak évekkel később kerülhetett sor önállósodására.

1852-ben Horowitz megvette Fischer József antikváriumát, amely a Nagy híd utcában, az egykori Angol Királyné szálló épületében működött, és amelynek éveken keresztül alkalmazottja volt. Az immáron saját tulajdonában álló üzletet azonban kénytelen volt továbbra is a Fischer cégnév alatt működtetni, mivel könyvárusi iparigazolvánnyal még ekkor sem rendelkezett. A pesti helytartótanács ugyanis – orvoshiányra hivatkozva – elutasította Horowitz kérelmét, és csak 1854-ben adott hivatalos engedélyt az üzlet működtetéséhez.

Horowitz kereskedése az 1850-es évektől fokozatosan európai színvonalú tudományos antikváriummá fejlődött. Elsősorban a hungarika irodalom terén ért el figyelemre méltó eredményeket a hazai és külföldi antikvár könyvpiacon egyaránt. Az ő közvetítésével került számos könyvritaság  nemzeti könyvtárunk és más közgyűjteményeink birtokába, de szívesen bízták rá a könyvtárak duplumaik értékesítését is, hiszen a „Horowitz” név garanciát jelentett számukra. Horowitz nemcsak bizományosa volt számos nagykönyvtárnak, de mint becsüs is tevékenykedett ezekben az intézményekben. Ő végezte, 1884-ben a Nemzeti Múzeum Könyvtára (OSZK) által eladásra felkínált mintegy 6-7 ezer kötetnyi duplum értékbecslését is.

Horowitz személyesen ismerte Magyarország legtekintélyesebb könyvgyűjtőit: József nádort, Jankovich Miklóst, Kovachich Mártont, Horvát Istvánt és másokat. „Az ő boltja évtizedekig tudósok és gyűjtők állandó gyűlhelye volt, hol bibliographiai kérdésekben mindenkinek készséggel szolgált felvilágosítással”.

Horowitz jelentős raktárkészlettel rendelkezhetett, erre abból is következtethetünk, hogy a boltjával szomszédos Hungária szálló épületében még egy „eladási raktárt” is fenntartott. Készleteiről könyvjegyzékben adott hírt, melyeket az akkori könyvreklámozási szokásoknak megfelelően a jelentős napilapok egész oldalas mellékleteként adott közre „Antiquar Értesítő” címen.

A nyolcvanas évek fokozott és kíméletlen versenyével azonban Horowitz már nem tudott lépést tartani; elismert szaktudása és üzletének jó hírneve ellenére fokozatosan kiszorult  az antikvár könyvpiacról. 1882-ben feladta a Nagy híd utcai üzletét, és kisebb helyiségbe költözött át, melyet a Károly kaszárnya (a mai Városháza) épületében bérelt. Két év után azonban ezt is fel kellett számolnia. Maradék készleteit egy kollégája vette meg csekélyke 600 forintért. Üzlete „elhalását” Horowitz csak két esztendővel élte túl, 1886. november 22-én, 73 éves korában hunyt el.

A Mai-féle orvosi könyvesbolt

A múlt század derekán, 1853-ban alapította Mai (May) Henrik hazánk akkori legnagyobb orvosi könyvkereskedését és kiadóvállalatát. A Széna téren megnyitott antikvárium alapját jelentős magánkönyvtára képezte. Az egyre gyarapodó vállalkozás rövidesen beköltözött a Múzeum körúti Lipót bazár épületébe.

1880-ban Mai Henrik fia, Jakab vette át az akkor már jó hírű cég vezetését, és hozzálátott a kiadói részleg megszervezéséhez is. Az ifjabb Mai szintén jól ismerte az orvosi szakirodalmat, ő maga is medikusként került az antikváriusi pályára.

A kiadó, működésének kezdetén, más témák irodalmát is közreadta, az 1890-es évektől azonban kizárólag orvosi szakirodalmat, elsősorban tankönyveket jelentetett meg. A tankönyvek megírására neves egyetemi és magántanárokat sikerült megnyerni.

1918-ban bekapcsolódott a cég munkájába a család harmadik generációját képviselő Mai Béla, Mai Jakab fia, aki apja 1923-ban bekövetkezett halála után tovább vitte a vállalatot úgy, hogy hű maradt annak karakteréhez és hagyományaihoz.

Lampel Róbert könyvkereskedése

1853-ban Lampel Róbert lett egyedüli tulajdonosa a Lantossy József-féle (korábban Leyrer) könyvkereskedésnek, melybe 1950-ben társult be. Az elsősorban új könyveket forgalmazó vállalkozást Lampel rövidesen újabb üzletágakkal: antikváriummal, kölcsönkönyvtárral, később könyvkiadóval bővítette.

Az 1850-es években üzletét a budai Úri utcából egy tágasabb bolthelyiségbe, Pest egyik legforgalmasabb helyére, a Városház térre (ma az ELTE Bölcsészkarának épülete áll ezen a telken) helyezte át.

Lampel önállósulása kezdetén az antikvárium létrehozását tekintette fő céljának. Sajtóban közzétett, olykor egészhasábos könyvkeresleti és -kínáló hirdetéseiben főként hungarika irodalom, valamint katolikus teológiai és technikai szakirodalom szerepelt. Készleteiről rendszeresen kiadott katalógusokat, melyeket 1865-ben kumulált jegyzék formájában ismét közreadott.

Lampel tudományos antikváriuma az 1860-as évek végétől egyre inkább a modern antikvárium irányába fejlődött, amit egyrészt Lampel szortimenteri és kiadói tevékenységének kiteljesedése, másrészt a tudományos antikváriátus terén akkoriban jelentkező komoly konkurencia indokolt.

1874-ben Lampel Róbert meghalt, üzletét özvegye örökölte, az ő számára a cégvezetés azonban túlságosan nehéz feladatnak bizonyult, ezért hamarosan vevőt keresett a vállalatra. Végül Wodianer Fülöp, neves nyomdatulajdonos, a Lampel cég egykori üzletfele és Lampel Róbert jó barátja vásárolta meg a céget. Személyében a cég méltó örökösre talált; végig megtartotta Lampel nevét a cég elnevezésében és felirataiban, ezzel mintegy biztosítva vásárlóit és üzleti partnereit az üzlet személyiségének és minőségének megőrzéséről. Wodianer 1888-ban áthelyezte zenemű-kereskedéssel bővített vállalatát a Sugár út 21. sz. alá, egy tágasabb üzlethelyiségbe.

A századforduló idején kezdődött és a harmincas évekig elhúzódó Franklin Társulat elleni pere lezárásaként Wodianer eladta a Lampel-céget Franklinnak, amely 1934-ben felszámolta a céget a Sugár úti könyvkereskedéssel együtt. A teljes könyvállományt az Egyetem utcai boltjukba szállították, amely 1944-ig működött.

A Politzer-féle jogi könyvkereskedés és kiadóvállalat

A kiegyezés évében, 1867-ben alapította antikváriumát Politzer Zsigmond. Kezdetben igen szerény üzlete a Károly körút elején, egy a Kossuth Lajos utca közelében lévő bolthelyiségben működött. Az 1880-as évek elején Politzer a boltot áthelyezte az egyetem jogi karától néhány lépésnyire, a Kecskeméti utca 4. számú házba. Az egyetem közelsége meghatározó volt mind a forgalom, mind a cég profilja szempontjából, hiszen vevőköre, ettől kezdve, nagyrészt egyetemi hallgatókból és oktatókból állt, akik főleg a jogi szakirodalmat keresték Politzer antikváriumában. A legfontosabb jegyzetekből és jogisegédkönyvekből azonban csak kevés példány volt forgalomban, gyakran hiába keresték azokat vevőik. Politzer érdemesnek látta tehát egy kiadóvállalat megindítását, amely pótolná a hiányt. Az 1890-es években alakult kiadó a jogi szakirodalom egyik legjelentősebb hazai ellátóbázisának számított.

1900-ban Politzer bevezette a cégb fiát, Adolfot, s ettől kezdve „Politzer Zsigmond és fia” néven működtek. 1901-ben átvették a „Huszadik Század”, a Társadalomtudományi Társaság havi lapjának kiadását, és annak szerkesztőgárdájával együtt megindították a Társadalomtudományi Könyvtár sorozatot.

1904-ben a cégalapító Politzer Zsigmond nyugalomba vonult, és fiára hagyta mind az antikvárium, mind pedig a kiadóvállalat vezetését.

A „Révai Testvérek” vállalkozás

A „Révai Testvérek” céget a két fivér, Révai (Rosenberg) Sámuel és Révai Leó alapította 1869-ben, amely mint „bel- és külföldi könyvkereskedés és nemzeti antiquarium” kezdte meg működését.

Első üzletüket az Egyetem utca 2. szám alatt, a Pesti Hazai Takarékpénztár épületének egyik földszinti helyiségében rendezték be.

Az idősebb Révai a pesti bolttal párhuzamosan Eperjesen is fenntartott egy könyvkereskedést, ezért a pesti üzlet vezetését öccsére, Leóra bízta.

Révai Leó magasan képzett könyvkereskedő volt, aki tanulóéveit neves hazai és külföldi könyves cégeknél töltötte, gazdag ismereteket és tapasztalatokat szerezve elsősorban a tudományos antikváriátus tekintetében.

Révaiék már az indulás éveiben kiemelt figyelmet fordítottak az antikvár-részleg fejlesztésére és publicitására. Könyvjegyzékeiket, amelyek „Havi Közlemények” címen láttak napvilágot, tudományos igénnyel készítette el Révai Leó. Az egyes művek leírását mind könyvészeti, mind pedig kereskedelmi szempontú jellemzőkkel és bírálatokkal látta el.

Mindezek ellenére a pesti üzlet nem váltotta be az idősebb Révai nagyra törő reményeit. „Olyan nagy igényű alapítás, minőnek Révai Sámuel a pesti vállalatot képzelte és óhajtotta, amelyben a könyvkereskedelem összes ágazatait, a könyvkiadást, a szortimentet, a tudományos antiquariumot jól megalapozva szerette volna egyesíteni – túlnőtt azon a kereten, amelyen belül viszont Révai Leó az ő egyéni tulajdonságaival és szokásaival a vállalatba beilleszkedett volna”.

1875 tavaszán a testvérek között olyan megállapodás jött létre, mely szerint a cég addigi valamennyi tevékenységét – az antikváriumon kívül – felszámolják, és értékesítik. Révai Leó – az eredeti cégnév meghagyásával – az antikváriumot saját költségére átvette azzal a kötelezettséggel, hogy az üzletben hagyott tőkehányadot éveken át törleszti bátyjának.  A dolgok ilyen elrendezésével a két testvér útja – hacsak néhány esztendőre is – szétvált.

Révai Leó most már mint a cég egyedüli tulajdonosa állt az antikvárium élén, mely időközben az Egyetem utcából a Koronaherceg utca 2. számú házába költözött.

Révai látása azonban fokozatosan romlott, és betegsége bizonytalanná tette őt abban, hogy képes lesz-e egyedül is ellátni az üzleti teendőket, és vissza tudja-e fizetni az antikváriumot terhelő adósságot. Ezért kérte fel unokaöccsét, Révai Mórt, aki ekkoriban a lipcsei egyetemen folytatta tanulmányait, hogy legyen segítségére. 1879 őszén Révai Leó hívására hazajött Pestre, és hozzálátott az antikvárium ügyeinek intézéséhez, emellett pedig egy saját kiadói vállakozás létrehozásához. Ennek érdekében rábírta apját, hogy egyesüljön újra Révai Leó cégével, a visszafizetendő összeget vigye be tőkeként a vállalkozásba. Révai Sámuel elsősorban fia érdekében vállalta, hogy újratársul öccsével. A kiadói sikerek láttán pedig érdemesnek látta a szortiment újraalapítását is.

Cégük sikerei ellenére a két fivér közötti ellentétek, amelyek egyszer már szétválásra késztették őket, ismét kiéleződtek. Végül, 1885-ben a fiatalabb Révai testvér úgy döntött, végleg szakít a társas céggel. Kilépésével az antikvárium is kikerült a vállalkozásból.

A „Révai Testvérek” cég 1895-ig állt fenn ilyen néven, a cégnek 1885-től Révai Mór, 1887-től pedig Révai Ödön – Révai Sámuel fia – lettek egyenjogú társai.

1895. július 1-jén a „Révai Testvérek” hivatalosan is részvénytársasággá alakult át, amely az antikváriumot mint saját vállalkozást továbbra is fenntartotta.

Az üzlet a századfordulót követő években hanyatlásnak indult, és Révai az 1900-as évek végén kénytelen volt megválni boltjától. A megszűnés okairól és körülményeiről Stemmer Ödön, a korszak másik neves antikváriusa így ír visszaemlékezéseiben: „Századunk első évtizedében két  régi és elismert antikvárius készletei cseréltek kényszerűen gazdát: 1906-ban a Dobrowszky cég birtokába került a legrégebbi tudományos antikváriumok egyike, a Horowitz-féle üzlet. 1908-ban egy négy antikváriumból létesült konzorcium megszerezte – mellesleg potom árért – a másik, a legalább olyan régi és elismert antikvárius, Révai Leó készleteit. (…) S ennek az volt az oka, hogy mind Horowitz, mind pedig Révai elsősorban elméleti szaktudósok voltak, és csak másodsorban kereskedők, így a felhalmozott értékeket ugyan kellőképpen el tudták raktározni, de a szükséges vásárlói publicitást nem tudták megteremteni”.

Nádor, az operettkotta-kiadó

Nádor (Neumann) Kálmán 1870-ben nyitotta meg antikváriumát a Károly körút 10. számú ház egyik udvari helyiségében. Röviddel alapítása után az üzlet először a Múzeum körútra, a Politzer Zsigmond-féle antikvárium tőszomszédságába, majd innen rövidesen a Károly körút 8. szám alá költözött, ahol mindvégig működött.

Nádor nem volt tanult antikvárius, de kiváló érzéke volt a könyvek iránt. Ennek köszönhetően szerény üzletét hamarosan Budapest egyik legjelentősebb antikváriumává fejlesztette.

1876-ban – az akkor már jól menő üzlethez – belépett a legidősebb fiú , Nádor Gyula, az ő feladata lett, hogy megszervezze az új könyveket árusító részleget és a kiadót.

1885-től Nádor – fia rábeszélésére, aki maga is foglalkozott zeneszerzéssel – megkezdte kották kiadását és árusítását. A zenemű-kereskedelem jelentős üzleti sikereket hozott, így azután az 1880-as évek végére „a kotta mindinkább kiszorította a könyvet”.

Eközben az egyre szaporodó raktárkészlet két új fióküzlet létesítését tette szükségessé, az egyik a Sugár úton, a másik a Gránátos utcában nyílt meg; 1893-ban pedig Nádor megvásárolta a Váci utcai Táborszky-féle zenemű-kereskedést is.

Az 1900-as évek elején a jelentős antikvár készletek miatt Nádor új fióküzletet nyitott, amely először az Erzsébet körút 24 majd a 26. szám alatt működött. A filiálé azonban nem bizonyult hosszú életűnek, Nádor, részben családi okok, részben pedig a prioritást élvező zenemű-kereskedés miatt, feladta antikváriumát.

A cég, bár antikváriumnak indult, mint zenemű-kereskedés vált híressé és közkedveltté. Különösen a népdalra emlékeztető magyar nóták kottáit adta ki és árulta Nádor. Fontos feladatának tekintette a külföldi operettek magyar szövegű kiadását, hogy ezáltal is támogassa a zenés színházak magyar nyelvűvé válását.

Fiatal, tehetséges zeneszerzőket Nádor olykor megbízott, hogy  írjanak magyar kuplékat, melyeket azután a cég megvásárolt tőlük. Így kapott Nádortól támogatást, többek között, Zerkovitz Béla és Weiner István is. „Népszerű operai útmutató” című kiadványa az operairodalom magyarországi népszerűsítését szolgálta.

1906-ban Nádor társként bejegyeztette a céghez másik fiát, Nádor Samut is, ő maga pedig fokozatosan visszavonult. 1917. május 11-én, 85 esztendős korában hunyt el Budapesten.

Dobrowszky, a könyvkereskedő és városatya

Az Egyetem és a Reáltanoda utca sarkán állt Dobrowszky Ágost üzlete, amely 1887-ben nyílt meg. Dobrowszky neve már régóta ismert volt akkor a szakmában, hiszen 1877-ben Franke Pállal közösen alapított könyvkereskedést, majd könyvkiadót.

Szortimentjük alapját a „Révai Testvérek”-től megvásárolt készletmaradvány képezte. Kiadói vállalatuk viszont elsősorban pedagógia munkákat bocsátott közre, és azok terjesztésére megszerezték a fővárosi elemi iskolák tankönyv-monopóliumát.

1877-ben Franke megvette a Grimm Gusztáv-féle könyvesboltot, az addig kettejük neve alatt működtetett könyvüzletet pedig Dobrowszky átvette, és antikváriummal bővítette. Ettől fogva csak a kiadó maradt közös tulajdonban, ám 1904-ben azt is felszámolták.

Dobrowszky antikváriuma hamar ismertté vált. „Rationális alapokra fektetett és a tudományos antquarium színvonala felé törekvő antiquar-üzlet ez” – mondták róla. Dobrowszkynál olyan – később saját, jó nevű üzlettel rendelkező – antikváriusok töltötték gyakorló éveiket, mint Stemmer Ödön és Lantos Adolf.

Dobrowszky rendszeresen tájékoztatta készleteiről a közönséget és a szaktársakat „Dobrowszky Ágost ódon munkák tárának … számú jegyzéke” című kiadványában.

Működése során számos értékes kollekció birtokába jutott, többek között Lugossy József debreceni gimnáziumi tanár unikumokban gazdag gyűjteményét is ő vásárolta meg 1880-ban. De remek fogásnak számított Jamnitzky Lajos építész, könyvgyűjtő nagybecsű, mintegy tízezer kötetből álló könyvtárának a megvásárlása is. A kollekció ritka hungarikumokat, ősnyomtatványokat, építészeti, művészeti, művészettörténeti munkákat tartalmazott.

Dobrowszky a századforduló tájékán átvitte üzletét az Eskü útra, és fióküzletet is nyitott az Erzsébet körúton. 1906-ban a cég birtokába került az egyik legrégibb tudományos antikváriumnak, a Horowitz-cégnek a maradék raktárkészlete, amely szintén sok becses ritkasággal gazdagította Dobrowszky boltját.

Rozsnyai, a művészetbarát antikvárius

Rozsnyai Károly orvostanhallgató, felhagyva eredeti elképzeléseivel, 1889-ben megnyitotta antikváriumát a Múzeum körút 15. szám alatt.

Az első években a cég kizárólag modern antikváriumként működött, később azonban új profillal bővült tevékenysége: egyetemi jegyzetek kiadásával, melyekből mintegy huszonöt féle jelent meg. A műveket Rozsnyai felkérésére korabeli neves tanárok írták. Ekkoriban jelent meg a cég kiadásában a „Rozsnyai gyors nyelvmesterek” című sorozat, amely rövidesen óriási népszerűségre tett szert. Később új könyvek, sőt zeneművek értékesítésére vállalkozott a cég, s rövidesen megjelentek első kottakiadványai is. Rozsnyai nem elégedett meg a könnyebb fajsúlyú művek terjesztésével, ezért felkérte az akkor legkiválóbb zeneakadémiai tanárokat, hogy az oktatásban használt külföldi tananyagot fordítsák le magyarra, egészítsék ki azokat saját tanulmányaikkal és instruktív magyarázataikkal. A felkérés eredményeképpen számos értékes alkotás született, mint Bartók Béla, Chován Kálmán, Bloch József, Siklós Albert munkái.

1923-ban a cégalapító szenior főnök, Rozsnyai Károly meghalt. A cég vezetését ezt követően a már jó ideje apjuk mellett dolgozó két fia, Béla és Róbert látta el.

A cég állandó alkalmazottainak száma elérte a 40-et, és jelentős ügynöki gárdát is foglalkoztatott. A vállalkozás eredményei szakmai körökben is komoly elismerést vívtak ki, ezt bizonyítja többek között, hogy az idősebb Rozsnyai éveken át betöltötte a könyvkereskedők egyesületének elnöki tisztét is.

A Múzeum körúti Központi Antiquarium

1891-ben alapította a modern antikváriáját Magyar József a Múzeum körút 13. szám alatt, melynek a „Központi Antiquarium és Könyvkereskedés” nevet adta.

Magyar József Révai Sámuel tanítványaként Eperjesen sajátította el az antikváriusi-könyvkereskedői szakmát. Amikor Révaiék 1869-ben megnyitották pesti üzletüket, Magyar József is oda került mint üzletvezető helyettes. Hat esztendőt töltött a „Révai Testvérek”-nél, majd 1877-ben Szatmárba költözött, ahol önálló kereskedést nyitott. Vállalkozása azonban nem járt nagy sikerrel. Miután felszámolta ottani üzletét, ismét Pesten, a Révai cégnél kapott állást. Később, a Révai cég jelentős támogatásával, megnyithatta önálló üzletét. Így jött létre 1891-ben a Központi Antikvárium.

A cég, megalakulásától kezdve, folyamatosan adott ki készlettájékoztatókat „Irodalmi Értesítő” címen, évente 10-30 ezer példányban, amelyet külföldön is terjesztettek. 1904-ben Magyar József idősebb fia, Jenő is bekapcsolódott a kereskedés munkájába, 1912-ben azután teljes jogú, bejegyzett tagjává lett.

Az 1910-es évek közepén a cég tágasabb helyiségbe költözött át, a mindössze két házzal odébb lévő Múzeum körút 17. számú házba.

A Központi Antiquarium felvásárolta több felszámolt könyves cég, többek között Révai Leó, Deutsch Zsigmond és Társa, valamint Krausz Henrik raktárkészleteit, melyeket Magyarék részben kiárusítottak, részben pedig a saját készleteik gyarapítására használtak fel.

A cég, több más vállalkozással együtt (Magyar Könyvkiadó Társaság, Uránia Könyvkiadó vállalat) a kiadói üzletbe is beszállt. Közös tevékenységük eredményeképpen a magyar könyvpiac számos értékes kiadvánnyal – elsősorban a világirodalom klasszikusainak műveivel – gazdagodott.

Az I. világháború idején Magyar Jenő, a cég junior főnöke bevonult katonának, ez idő alatt öccse, Géza segített apjuknak az üzlet vezetésében. 1922-ben a cégalapító Magyar József meghalt, a vállalatot idősebb fia, Jenő örökölte és vezette tovább.

1923-ra a készletek kinőtték a tágas Múzeum körúti helyiséget is, ezért a cég megvásárolta a Magyar utca 23. szám alatti Kun Dániel-féle üzletet, annak teljes készletével együtt. A két üzlet párhuzamosan működött. Antiquariumuk az egyéni vásárlókon kívül a többi könyves céget, valamint iskolák, kaszinók, olvasókörök könyvtárait is ellátta, sőt könyvek adás-vételén kívül könyvtárak rendezését-berendezését is vállalta.

A Magyar-féle Központi Antiquarium és Könyvkereskedésnek mindvégig komoly raktárkészlete volt szépirodalmi és tudományos munkákból. A magyar nyelvű irodalom mellett jelentős volt az idegen nyelvű állománya is.

A Központi Antikvárium azon kevés könyves cég közé tartozik, amely a múlt században jött létre, és megváltozott formában, más tulajdonosokkal ugyan, de napjainkban is fennáll.

Ranschburg „tudós” antikváriuma

1885-ben alapította később világhírű cégét Ranschburg Gusztáv. Bécsben szerzett először tudományos antikváriusi ismereteket bátyja nagy múltú és neves cégénél, a „Gilhofer és Ranschburg”-nál. Önálló üzletét 1895 januárjában nyitotta meg a Ferenciek tere 7. szám alatt, innen utóbb, 1901-ben átköltözött a Ferenciek tere 2. alá; az üzlet a továbbiakban is működött.

Ranschburg – a nagy külföldi antikvárcégek példáját követve – mintakatalógusokat adott ki (összesen 164-et), melyekben főként hungarikumokat kínált. A Ranschburg-féle katalógusok meghatározták számos könyvritkaság eredetét, elsőként adtak róluk árbecslést, ezért fontos forrásaivá váltak a magyar és külföldi antikvár könyvkereskedelemnek egyaránt.

Ranschburg Gusztáv bibliofil és tudományos könyvtárak megvásárlásával szerzett cégének hírnevet. Számos gyűjtő igen gazdag könyvtára került az idők folyamán a cég tulajdonába. A szerzemények közül kiemelkedik id. Emich Gusztáv becses gyűjteménye, Ballagi Mór vagy Szentkláray apátkanonok temesvári könyvtára, valamint Hermann Ottó könyvtárának egy része és sok egyéb értékes gyűjtemény.

Volt a cégnek két érdekes kiadványa is, az egyik a legrégebbi magyar nyomtatványnak, a Chronica Hungarorum-nak művészi kiállítású fakszimiléje, melyet 1900-ban adtak ki; a másik Zichy Jenő gróf kaukázusi utazásának a leírása két díszes kötetben.

A cég komoly üzletfele volt számos nagy külföldi és hazai intézetnek. Előkelő vevőkörét, amely átfogta a fővárosi és vidéki könyvgyűjtő publikumot egyaránt, antikvár könyveken túl ellátta magyar és idegen nyelvű újdonságokkal is, mivel szortimentje éppoly gazdag készletekkel rendelkezett, mint antikvár részlege. A cég egyúttal a Nemzeti Múzeum Könyvtárának is főbizományosa, Ranschburg pedig 1927-től a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete budapesti könyvkereskedői szakosztályának az elnöke volt.

Ranschburg Gusztáv 1944. március 2-án halt meg. Az egyesület akkori főtitkára, Benedek Marcell a következő szavakkal búcsúztatta: „a mai nemzedék már nem tudja, kit és mit veszített benne, nem tudja, mennyi mindent kell tudnia egy igazi könyvkereskedőnek.”

Győző Andor, antikvárius és lexikonkiadó

1898. május 1-én alapította könyvkereskedését Győző Andor. A bolt három évtizeden át a Váci körút út 40. szám alatt működött. A cégnek a szortiment könyvkereskedés és az antikváriátus mellett jelentős a könyvkiadói tevékenysége is.; kezdetben tartalmilag értékes művek olcsó kiadása jellemezte.

Az I. világháború idején Győző üzlete teljesen tönkrement, és négyévi távollét után, miután leszerelt, kezdhetett mindent elölről, mind a könyvkereskedés, mind pedig a könyvkiadás tekintetében.

1928-ban a kereskedés fennállásának 30. évfordulóját az akkor éppen a Vilmos császár út 34. számú ház új, tágas bolthelyiségben ünnepelhette. Erről írta: „… a mostaninál alkalmasabb arra, hogy a magyar könyvkiadást és könyvkereskedelmet tovább szolgálhassa”. A két világháború között kiadóként nevéhez fűződik olyan jelentős lexikonoknak a megjelentetése, mint a Művészeti Lexikon (1926), az Irodalmi Lexikon (1928), a Színházi Lexikon (1930), a Zenei Lexikon (1930-31). Ez utóbbi szerkesztőinek egyike Győző Andor veje, Szabolcsi Bence, a híres zenetudós, aki az 1930-as évek végén – nem éppen önszántából – éveken át árulta a könyveket a Győző-féle antikváriumban.

Stemmer „tudományos és művészeti antikváriuma”

Stemmer Ödön 1895. augusztus 1-jén, 14 éves korában apja elhatározásából került az antikváriusi pályára. Tanoncéveit egy olyan Váci körúti modern antikváriumban töltötte, melyhez hasonló tucatkönyvesboltokkal akkoriban tele volt a város. Stemmer feladata volt az üzletben, hogy könyvkereseti listák alapján felvásárolja a különböző antikváriumokból a náluk előjegyzésbe vett műveket. Beszerző körútjai során Stemmernek lehetősége nyílt megismerni a főváros antikváriumait a legnagyobbaktól a legapróbbakig; ennek során megismerkedett a szakma prominens képviselőivel. Sokszor kapott megbízást könyvek házhoz szállítására neves gyűjtők, híres személyek részéről, így velük is személyes kapcsolatba került.

1905-ben Stemmer a jó nevű antikváriushoz, Dobrowszky Ágosthoz szerződött. Az Eskü úti üzletben azután végre képességeinek és érdeklődésének megfelelő munkát kapott. Dobrowszkynál tanulta meg a szakmában használt fogalmakat, az alapvető segédkönyvek és bibliográfiák használatát, valamint a kategorizálás alapjait. Megismerte az 1711 előtti hungarikumokat, első kiadású könyveket és más irodalmi ritkaságokat, és elsajátította értékelésük szempontjait.

Alig fél esztendőt töltött Dobrowszky boltjában, amikor áthelyezték a cég egy Erzsébet körúti fiókjába üzletvezetőnek. Itt olyan kiváló gyűjtőkkel került kapcsolatba, mint a Ballagi fivérek (Géza és Aladár), akiktől egy kezdő antikvárius sokat tanulhatott.

1906-ban Stemmer megvált a Dobrowszkí-cégtől, hogy önálló üzletet nyisson, amely öt éven át a lakásán működött. Az első években Stemmer legfőbb feladatának olyan raktárkészlet összegyűjtését tekintette, amely méltó alapját képezheti egy nívós tudományos antikváriátusnak. Ehhez elsősorban más antikváriusok készleteiből vásárolt műveket. E készletek legtöbbje akkoriban még igen gazdag és többnyire kiaknázatlan volt. A múlt század utolsó évtizedeiben nem egy régi magángyűjtemény került kereskedelmi forgalomba, egy részük képzetlen antikváriusok boltjaiban kötött ki, olyanoknál, akik a legbecsesebb ritkaságok tartalmából és értékéről vajmi keveset tudtak. Stemmer felkutatta a raktáraikat, és innen vásárolta össze tudományos antikváriuma számára a fontos műveket.

Később Stemmer már nemcsak társcégek raktárkészleteit aknázta ki, de tudott vásárolni kisebb könyvgyűjtemények, magánkönyvtárak anyagából. Stemmer raktárkészlete csakhamar olyan gazdag lett, hogy érdemes volt róla katalógust is megjelentetnie. 1910-ig három árjegyzéke látott napvilágot, melyek nyomán komoly könyvgyűjtők is megismerték üzletét, olyanok, akikhez Stemmer eddig nem jutott el. Így vált törzsvevőjévé, többek között, Edvi Illés Aladár, a Képzőművészeti Főiskola igazgatója, báró Láng Lajos, a neves tudós, későbbi kereskedelmi miniszter. Színvonalas antikvár-jegyzékei révén került közvetlen kapcsolatba jó néhány országos intézménnyel és közgyűjteménnyel is, a Magyar Tudományos Akadémiával, a Magyar Nemzeti Múzeummal, az Országos Széchényi Könyvtárral, az Egyetemi és a Parlamenti Könyvtárral, a Fővárosi Könyvtárral és számos további fővárosi és vidéki közintézménnyel.

Önállósodásának ötödik évében, 1911. augusztus 1-én Stemmer megnyitotta antikváriumát a Fürdő utca 9. szám alatt, amely forgalmi szempontból nem volt ugyan a legjobb helyen, ám Stemmert ez egyáltalán nem aggasztotta. Amint írta: „én nem a helytől várom az eredményt, hanem a tevékenységtől”. Értékes raktárkészlete volt mind a könyveket, mind pedig a metszeteket tekintve, melyeket szakszerűen csoportosítva, magyarázó cédulákkal ellátva helyezett ki a polcokra és a kirakatba. Mindvégig törekedett rá, hogy üzlete megőrizze „tiszta” antikvár-jellegét, ragaszkodva a cégtáblára írtakhoz: „tudományos és művészeti antikvárium”.Ezért még a kezdeti nehezebb időszakban sem vállalta az egyébként nagyobb üzleti sikert hozó szortiment-anyag árusítását.

1914 elején Stemmer megjelentette IV. számú katalógusát; ez volt tevékenysége egyik legjelentősebb állomása, egyrészt mert a tudományos világ is felfigyelt rá, másrészt mert könyvészetileg is jelentős teljesítménynek számított. A „Magyarország politikai, gazdasági és kulturális élete 1711-től 1867-ig” cammel megjelent 84 oldalas jegyzéke 2224 tételt tartalmazott, szakcsoportok szerinti elrendezésben. Újdonságot jelentett a szerkesztés terén, hogy a különböző tárgykörök együvé tartozó anyagait részletezett gyűjtőfogalmak alatt sorolta fel, megkönnyítve ezzel az egyes témakörök iránt érdeklődők tájékozódását. A katalógust név- és tárgymutató egészítette ki, amely azt még áttekinthetőbbé tette, és a szakbibliográfia színvonalára emelte.

Hamarosan kitört az I. világháború. Stemmernek többszöri kérvényezésre sikerült felmentést szereznie a katonai szolgálat alól, nem kellett tehát tartósan távolmaradnia az üzlettől, ami óriási előnyt jelentett számára.

A háború éveiben a könyvkereskedelem szinte teljesen megbénult. A könyvforgalom jobbára a háborús olvasmányok és a romantikus irodalom iránti igény kielégítésére korlátozódott. A háború kitörését követően komoly antikváriusi feladat csak 1917-ben adódott Stemmer számára, amikor megbízták a dr. Ságodi Gyula-féle – jobbára értékes régi ritkaságokat tartalmazó – magánkönyvtár eladásával.

Külföldi szakmai körökkel fenntartott kapcsolatai révén Stemmer neve sokfelé ismertté vált, ami gyakorta hozzásegítette európai beszerzőkörútjainak eredményességéhez.

Stemmer nem csak saját üzlete fejlesztésében bizonyult fáradhatatlannak, de már korán, az 1900-as évek elejétől kivette a részét a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakegyletének munkájából is tudományos előadások szervezésével, az egylet szakkönyvtárának kiépítésével. Később, a húszas években hasonló szerepet vállalt a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületében, melynek lapjában, a Corvinában számos szakmai tárgyú cikket publikált.

Stemmer Ödön antikváriumában, egykori birodalmában, a Fürdő utca 14. szám alatt olyan neves személyiségek is megfordultak, mint Károlyi Mihály, Bíró Lajos, Heltai Jenő, Szabó Dezső és a Nyugat akkor induló fiatal írói. A bolt, melynek utolsó látogatói magas rangú náci tisztek voltak, ma már nincs többé: 1944-ben gyújtóbomba találta el a házat, és az üzlet a benne őrzött kincsekkel együtt megsemmisült. Stemmert a háború, az üldöztetés és az üzlet elvesztése sem késztették szakmája elhagyására. Rövid ideig a Rózsavölgyi és Társa cég Szervita téri üzletében kapott aprócska részt, ahol a lakásán épségben maradt könyveket árulhatta. Amikor pedig 1949-ben ezt a boltot is államosították, a Központi Antikváriumnak ajánlotta fel tudását, ahol 1960-ig, csaknem haláláig dolgozott.

A Lantos Rt. és könyvaukciók

Lantos Adolf pályáját a Dobrowoszky-féle antikvárium társult tagjaként kezdte, melyből 1910 után vált ki, és 1913-ban nyitott önálló antikváriumot. Cégét fokról-fokra fejlesztette tovább, melynek eredményeképpen a tízes évek végén a könyves szakma szinte valamennyi területére kiterjedt tevékenysége. Lantos megszerezte a Kunossy-féle grafikai intézetet, a debreceni Dávidházy-féle könyvkötészetet, végül a Genius könyvkiadó vállalatot, melyeket egyesítve létrehozta a Lantos Rt-t: épületei, az antikvárium kivételével, a VIII. kerület, Stáhly utca 13. számú házban voltak. A Lantos Rt. tudományos antikváriuma (Múzeum körút 3. és Királyi Pál utca 4.) a ritka és értékes művek egyik leggazdagabb fővárosi raktárkészlete fölött rendelkezett. Az üzlethez hozzátartozott egy elkülönített elegáns aukciós terem is, ahol számos bibliofil árverést rendeztek. Az antikvárium háromféle – betűrendes, tárgyi, földrajzi – katalógussal rendelkezett, amely könnyen visszakereshetővé tette a készlet anyagát.

A Lantos Rt. gondozásában három könyvészeti folyóirat jelent meg: a Bibliofil Szemle, a Literatúra és a Lantos Magazin, továbbá rendszeresen közzétette legújabb antikvár beszerzéseinek listáját a Könyvtári Szemle rendes mellékletében, a Könyvgyűjtőben.

Lantos, pályája során, több mint hetven antikvár katalógust bocsátott ki, melyek anyaga javarészt muzeális és tudományos kiadványokból állt: ősnyomtatványokat, régi magyar könyveket, hungarikumokat, történeti, földrajzi és egyéb tudományos műveket öltet fel.

A Lantos Rt. boltja Budapest egyik legforgalmasabb és legjobban felszerelt könyvkereskedése volt, amely rendszeresen tartott raktáron a magyar irodalmi műveken kívül francia, német, angol és olasz nyelvű könyveket, melyeket kívánságra, rövid határidővel külföldről is meghozattak. A könyvesbolt egyik legbecsesebb és legfontosabb segédeszköze az Rt. kiadásában megjelent Általános Magyar Könyvjegyzék volt, a magyar irodalom valóságos leltára. Mintegy 20 000 címet közölt, szakrendi elosztásban. A katalógust részletes név- és tárgymutató egészítette ki.

Lantos a szakmai egyesületi életnek is tevékeny résztvevője, hosszú időn át annak alelnöki tisztét töltötte be.

Lantos a gyors, lendületes és nívós munka, valamint a szakmai és anyagi sikerek ellenére az 1930-as években, a gazdasági válság következtében, kénytelen volt vállalatát leépíteni, és visszatérni a régi anyagokkal folytatott eredeti hivatásához, az antikvár könyvkereskedéshez.

A Lantos-cég tudományos antikváriuma 1923-ban rendezett először aukciót, amely az antikváriátus történetében azért is jelentős, mert a 20. században ez az első magyarországi könyvárverés.  A hat napon át (1923. november 28-december 4.) tartó versengésben 263 metszet, 301 könyv és 133 kézirat került kalapács alá. A húszas évek második felétől rendszeressé váltak a Lantos-aukciók, melyek során jelentős gyűjtők könyvtárai is árverezésre kerültek, többek között Polányi Dezső ügyvéd, országgyűlési képviselő és Braun Róbert, a Fővárosi Könyvtár egykori aligazgatójának könyvtára.

A „Lantos-aukció” a főváros antikvár könyvkereskedelmének szerves részét és egyik fokmérőjét képezte, egyúttal a hazai kulturális és bibliofil-élet fontos és érdekes eseményévé is vált.

Antikváriusok, ódondászok, használtkönyv-kereskedők Pesten és Budán/Mészáros Ildikó írása

The post Lampel, Révai, Központi, Győző Andor és a többiek – az antikvár könyvkereskedelem a kezdetektől appeared first on Atticus Antikvárium.